Elképesztő milyen figurák tévednek ide kis hazánkból az, hogy a legtöbb szinte semmit nem tud angolul még hagyján, az otthoni helyzet miatt nem csodálom, hogy meg akarják nézni mit lehet itt kezdeni. De könyörgöm ha már valaki elhatározza, hogy a háta mögött hagy mindent legalább érdeklődhetne, vagy "rágugglizhatna" hogy hova jön.
Nem hiszitek el, találkoztam olyanokkal akik 4l tejet pakoltak be a bőröndbe, de volt olyan is, aki egy kiló hagymával terhelte a bőröndöt. Ebben a posztban az ilyen "sorstársaimról" számolok be. Jobban mondva azokról, akik megjárták a szállásomat és "említésre méltóak". Az előttem lévő lakókról Mr. Posh a ház legrégebbi lakója elbeszélése alapján tudok mesélni. Velük is kezdeném:
Gabi néni
Gabi néni az egyik a házban lakó csaj anyja, aki hónapokig  minden pénteken a szekrényben töltötte a péntek estét. ( péntekenként jön a Landlord szedni a bérleti díjat) Gabi néni lánya by the way péntekhez közeledvén egyre gyakrabban fogadta az indiai férfihódolókat, akikhez többnyire magyarul beszélt. Figyelembe véve, hogy persze egyik sem beszélte a nyelvünket elég vicces lehetett ezt végig nézni. Hősnőnk lánya amúgy itt hagyott a főbérlőnek egy ősrégi kombi seatot, amiben Gabi néni is aludt egy pár estét mialatt a lánya az indiaiakat pátyolgatta. Ezzel a seattal akarta kiegyenlíteni a közel 6-700 fontos lakbértartozást ( ért vagy 200 fontot). Most vitte el 3 részeges lengyel cigány, képzelem mennyit fizethettek...
Rozi
Rozi egy jól megtermett 47 éves nem épp a napon barnult jelenség volt, akire az hogy nem volt szégyenlős elég finom kifejezés. Amellett, hogy folyamatosan ordibálva kommentálta éppen aktuális tevékenységét, nem egyszer előfordult, hogy nem átallotta a kertben vágni a fanszőrzetét sem kb. 5 ember köztük Mr. Posh szeme láttára.
Jancsi és Juliska
Az ő történetük egyszerre indult az én érkezésemmel. A mellettem lévő szobában laktak, amit mint azt már előzőleg említettem egy falnak épp nem nevezhető gipszkarton választ el az enyémtől. Történt, hogy Juliska kilátogatott egyszer turistaként Londonba, és megismerkedett a már itt tartózkodó Jancsival, akivel szó szót követett és összemelegedtek egy kósza orális beszélgetés erejéig, több se kellett, kész is a szerelem. Juliska otthon is hagyott csapot-papot és homlokegyenest elindult vissza Londonba. Mivel Jancsinak egy vasa sem volt, dolgozni meg nem nagyon szeretett, ezért épp kapóra jött szenvedélyes Juliska. Annak ellenére, hogy a lánynak kb meg lett mondva, hogy nem nagyon lesz itt ebből semmi, "hősnőnk" azért ugy gondolta a szerelemért mindent. Melyik dolgozni nem akaró férfiember ne használná ki az ilyen adódó alkalmat (fúj milyenek vagyunk mi férfiak... :D). Lényeg a lényeg a románcnak aztán ott szakadt vége, amikor Jancsinak adódott egy meló. Egy csomagot kellett hazavinnie busszal majd repülővel vissza, visszafelé pedig kapott 20ezer forintot meg 2 karton cigit. A 20 rongybol meg a tranzitban be kellett volna vásárolni további dohányterméket és hazajönni. Mivel hősünk azt ugyan, itt mindig meg tudta oldani, hogy legyen pénze fogadni, meg cigire, meg piára (főzni meg úgyis főzött Juliska), de azért annyira nem volt arany élete, hogy ha hazament ingyen akkor vissza is jöjjön, úgyhogy több se kellett eltűnt a cigivel meg a huszassal a magyar balkánon, a huszasbol még biztos, ami biztos beugrott egy prostihoz egy laza szaxira, azt Juliska meg várhatta itthon mikor jön...
Juliska azóta már szintén nem a ház lakója, elköltözött valahova máshova, azokkal a dédelgetett álmokkal, hogy a következő célpont Párizs. Amikor megkérdeztem, hogy jobban beszél-e franciául mint angolul (angolja elég gyenge) az volt a válasz, hogy "most? Most annyira nem"...