Még talán mostanáig sem esett le teljesen, de csaknem egy év után sikerült elköltözni. Nem kell pénzzel feltölteni a gázt meg a villanyórát, csak olasz és angol nyelv vesz körül, egy szobában az én drága Viktor barátommal. A költözés ment, mint az ágyba szarás, mire hazaértem a reggeli műszakból, leendő szobatársam már az én cuccaimat is összepakolva útra készen várt. Hívhattuk is a kedves indiai taxisofőrt, aki csak nézett, amikor a 3 nagy kartondobozt és további négy bőröndöt, meg matracot betömtük valahogy a kis egyterű minivan-be és megkezdtük kis utunkat Kensal Greenbe.

Amikor beléptünk a szobába meglepődve vettük tudomásul, hogy a szoba elég erőteljes cigi szagban és porban gazdag állapotban lett nekünk otthagyva, köszönhetően a már előző posztban említett szimpatikus spanyol hölgyeknek. Az ember azt hinné, hogy azért két csajtól nem ilyen állapotban vesz át egy szobát, de sebaj az enyhe porréteg és értelmetlen elrendezés mögött felsejlettek a lehetőségek apró nyomdokai. Az ágy továbbá egy legjobb esetben is másfél személyes darab, ami utólagos egyeztetéssel és a lengyel főbérlővel (landlorddal) való alkudozásnak köszönhetően hétfői hatállyal le lesz cserélve. Szerencsére a még a magyar házhoz vett memóriahabos fedőmatrac ezúttal is nagy szolgálatot tett, és némi átrendezésnek köszönhetően máris egy nagyon fitos kis kecót varázsoltunk és a kezdeti állapotokhoz képest átszárnyaltuk a fantázia határait.

Az este megkoronázása képpen pedig megmutattam Viktornak London egyik legjobb Olasz (a szó szoros értelmében) pizzázóját, ugyanis az étlapon az egy két tipikus olasz előételt és desszertet leszámítva, csak pizzát választhat a vendég, azt viszont olyan minőségben, amilyet életemben máshol még soha nem ettem.

Másnap reggeli műszakom volt félháromig, úgyhogy szombat lévén, meló után ellátogattunk a híres Portobello
Marketre (itt született meg a következő aranyköpés: lásd alább), ahol szintén a Starbucksban dolgozik Francesca az olasz lakótársunk, és elmerültünk egy kicsit a (rohadt hűvös) bohém piac hangulatban. Miután hazaértünk az olaszok nem bírták lebirkózni mediterrán temperamentumukat és felvetették az esti kocsmázás ötletét, amire nyílván nem lehet nemet mondani. Elvittek minket a kedvenc törzshelyükre, ami egy igazi hamisítatlan angol kocsma, 3 külön álló terem, középen körben egy nagy bárpult. A hangulatot úgy lehetne talán lefesteni, mintha egy romkocsmába lépne be az ember, csak egy kis angol eleganciával fűszerezve. Nem egy kopott lerobbant Trabant a hely dekorációja, hanem egy kandalló hatalmas égig érő cizellált tükörrel. Nem magyar részegek köpködnek szanaszét mindent, hanem biznisz kezsuelbe öltözött részeg angolok, vagdossák poénból egymáshoz az üres boros üvegeket és hajlongnak egymás nyakában, miközben a „háttérben” egy 4 tagú kvázi pop-rock banda csapatja a Roxanne egy kivételesen szórakoztató feldolgozását, majd Viktor elé megérkezik a Geronimo sajtburger elém pedig a proper English fish’n chips, és élvezzük az életet…

Amióta kint vagyok Londonban nincs hét, hogy ne jutna eszembe valamilyen kontextusban, hogy már el kellene mennem Brick Lane marketre, végre most minden közre játszott és ezt a pontot is kihúzhatjuk a bakancslistáról. London EGYIK varázslatos piaca, ahol a világ gasztro-kultúrája találkozik az angol hipszterek vintage használt ruha piacával. Telis tele olyan tipikus „Fald fel Amerikát” stílusú kis beugró kígyózó sorú kajáldákkal. Összességében véve rohadt hideg volt ezáltal az árusok sem mutattak nagy érdeklődést, olyannyira hogy a legtöbb ki se jött, de mindenesetre kiderült, hogy ide még visszatérünk, ha az időjárás is olyanra fordul (valamikor majd csak).

És ahogy ígértem Portobello Market: Betévedtünk egy piercinges boltba, mert az olasz raszta újabb lyukat szándékozott lövetni a fülén. Körbenéztünk és észrevettük, hogy a tetováló szalon mellett indiai bolt funkciójában is működik az üzlethelyiség, egyebek mellett irgalmatlan füstölő kínálattal. A spanyol csajok miatti cigi szagot meg csak el kell tüntetni valahogy… Az eladó egy ősz 60as évein bőven túl járó fazon szívéjesen útba utasított minket, miközben rendezgette a kis cigi papírokat és a füvezési kultúra különböző PR-termékeit. Egyszer csak az orrom alá tol egy könyvet: „By the way i’m in this book” felcsapja a könyvet és rábök egy képre, amin John Lennont éppen viszik el a rendőrök, Lennon válla mögött meg a forma virít pár évtizeddel fiatalabban: „I got jailed with John Lennon!”…