A melóban a betanítás fázisai lassan a végére érnek, én is kezdem lassan érezni, hogy mi keresnivalóm van egy ilyen "mega"vállalat berkeiben. Sok újdonság és még annál is több tanulnivaló és tapasztalat áll még előttem, de már asszem kezdem kapizsgálni. A kollégák nagyon jó fejek úgyhogy, amitől a legjobban tartottam azzal nem lesz gond. Az mindenesetre elképesztő, hogy milyen mértékű pazarlás zajlik egy ilyen helyen. Minden ami a cég szabályzata szerint lejárt, azt annak ellenére, hogy persze semmi baja ki kell dobni, nem lehet se elvinni se odaadni egy hajléktalannak. Amikor erről beszéltem az indiai kollégámmal, Marioval ő csak annyit mondott (You know I'm come from a very poor country, you know India?) :D, a fazonnak amúgy 3 fia van és 6 éve vereti a cégnél, úgy hogy közben küldi haza a lóvét a rokonoknak. Lehet vagy 30 maximum, bár itt az indiain csak abból látszik ha öreg, hogy őszül... :D

A hétvégén itt voltak a nővéremék hollidayre, hát mit ne mondjak azért jól esett egy kis találkozás az otthoniakkal, nagyon sokat segítenek, és bíztatnak, hogy maradjak, ami egyelőre nagyon úgy fest, hogy így is lesz. A lakást már-már kezdem megszokni de azért alig várom már, hogy újra teli bőrönddel mehessek újabb fakírágyam helyszínére. 

A lakótársak is jó fejek mindenki a maga bajával, dolgával foglalatoskodik.

Marciéknál még történtek vicces események, beállított az ingatlanügynökségtől egy forma valami rutin ellenőrzés néven, aki meglepődve tapasztalta, hogy a házba bejelentett 4 ember közül senki nem lakik a házban, ellenben másik 8 magyar nagy örömmel lakja a kéglit. Ebből elég egyértelműen kiderül, hogy az előzetes aggodalmak az én odaköltözésemmel kapcsolatban elég nehezen nevezhetőek megalapozottnak, de őszíntén szólva nem nagyon érdekel, ami volt elmúlt. Vannak ennél fontosabb dolgaim mostanában. 

Erősen azon vagyok, hogy valahogy átállítsam magam a korai kelés, korai fekvés üzemmódra de, tekintettel arra, hogy az elmúlt közel 6 évben hajnal 1 előtt nem nagyon feküdtem le és reggel 9-10 előtt nem is nagyon keltem fel elég nehézkesen megy (ma is elaludtam hazafelé a buszon...). Ami meg az időjárást illeti, elárulok egy titkot mindenkinek: az Angliával kapcsolatos sztereotípia miszerint itt mindig szar az idő, finoman szólva helytállónak bizonyul, valóban ez az egyetlen hely ahol az eső képes vízszintesen esni, azonban azt is meg kell jegyeznem, hogy nincs több órás eső, eddig maximum egy órát esett egy huzamban utána kisüt a nap egy negyed órára majd jön a kis szitálós-pöttyözős, amit szinte nem is érzel csak amikor, megáztál :D ma viszont majdnem egy 3/4 órát tudtam ülni a napon anélkül hogy megáztam volna, ami egy kicsit fel is töltött.

Az otthoni helyzethez, nem is tudom mit szóljak, nem igazán tudok mostanában olyasmit olvasni a különböző portálokon, amik azt mondatnák velem, hogy megéri hazamennem, ami elég elkeserítő... de azért otthon fel a fejjel mindenkinek reméljük lesz ez még így se!

Peace, love, unity... :D