Az elmúlt hetekben, napokban leginkább azzal töltöttem az időmet ha épp nem dolgoztam vagy aludtam, hogy busszal mentem a-bol b-be. Igen ez itt egy időtöltés, totál kiszámíthatatlan mennyi idő alatt tudsz eljutni a célodhoz. Ha csak például a munkába járást vesszük van, amikor bent vok 20 perc alatt, van amikor bent vok 1 óra alatt, de volt már arra is példa, hogy a visszautat 2,5 óra alatt tettem meg.

A másik ami szintén teljesen kiszámíthatatlan az a végállomás, simán előfordul, hogy felszállok egy buszra és a sofőr közli 3 megálló múlva: "the bus will terminates here".
Megvan persze a szépsége is a nagy piros kétemeletessel való közlekedésnek, mégpedig az utasok, akik a társadalmi ranglétra legszélesebb skáláját képviselik. Az öltönyös üzletembertől a lepukkant csövesen keresztül a már-már rémisztő fennhangon vihogó nyugdíjas nénikéig.
Mivel a munkába járások a totál rendszertelen shifteknek (műszakoknak) köszönhetően minden napszakban előfordulnak, ezért a legváltozóbb időpontokban csodálhatom a fegyencjáraton utazó sorstarsaimat.

Miközben ezeket a sorokat írom szintén utazom, ugyanis most jöttem rá, h nem kell nekem ahhoz laptop előtt ülnom, h "papírra" vessem gondolataimat, ha itt van a zsebemben az én drága jó magyar almám is. Így remélem tobb postot is fogok a közeljövőben írni, mert amikor hazaérek örülök hogy élek és még ahhoz is lusta vagyok h főzzek nem hogy meg nekiálljak fogalmazni is :) , ez a táv meg épp elegendő arra hogy irogassak és szemlélődjek közben.
Nah de visszatérve a buszon látott embereknél már csak a kávézóba betévedő különböző "állatfajok" az izgalmasabbak. Tudni kell, hogy az "én s(t)arbucksom a belvárosban nem messze a Hyde Parktól és a Marble Archtól helyezkedik el, az arabok által uralt edgware roadon, közvetlen egy hatalmas Hilton mellett, ezáltal a látogatók elég vegyesnek mondhatóak. Ki kell azonban emeljek néhány hangsúlyosabbat akikkel az utóbbi időben (bal)szerencsém volt összefutni.
Az egyik például egy abszolút jól szituált félvér fejkendős asszony volt, aki amikor kimentem a kávézó előtti részt takarítani bőszen már-már görcsösen törölgette az előtte levő papírpoharakat.Ez már alapból furcsa volt, de gondoltam ügyel a környezetre és újrahasznosít :), azonban miután visszamentem a nő elment a vécére és miután kijött onnan akkor vette csak észre a kollégám, aki egyből felhívta a figyelmem, hogy nem árt ha lecsekkolom utána a helységet.

Így is tettem és meglepődve tapasztaltam, hogy a vécépapír keresztbe-kasul van tekerve az egész vécében. Kérdésemre kollégám felvilágosított hogy a nő ellen távoltartási végzés van ugyanis egy időben azt játszotta, hogy nem vízet használt ragasztókent, hanem sokkal inkább fekáliát és azzal tapétázta a vécét valamilyen fajta érthetetlen felindulásból.
A következő figura egy brit 50 év körüli férfi volt, aki nem sokkal zárás előtt jött be, odament az egyik asztalnál ülő két spanyol turista lányhoz és szó nélkül elhozta az egyik elől a teát és leült egy másik asztalhoz, majd amikor a lány köpni nyelni nem tudott meglepettségében megkérdeztem, hogy nem adná-e vissza neki. Felháborodott, hogy ő hozzá se ért és kiviharzott a kávézóbol, és meg az utcán is óbégatott, hogy "I dont touch that, i dont touch that"
Nah szal ilyen és ehhez hasonló figurákkal találkozom nap mint nap.

Valahogy London sokszor olyan mintha egy őrültek házába csöppentem volna csak senki nem vesz róla tudomást...
Máskor meg varázslatos szabadság hangulata tud lenni, ami az egyik pillanatról a másikra képes átfordulni egy "mi a halált keresek én itt" életérzésbe, de ez valószínűleg így is van rendjén. Elvégre mire számítson egy kevesebb, mint 10 milliós országból érkező ember egy több mint 10 milliós metropoliszban:D
Az mindenesetre biztos, hogy nem itt fogok rendszert vinni az életembe, itt ugyanis már ami engem illet semmi nem rendszeres, beleértve az időjárást, a felkelést, a lefekvést, a munkát  és az étkezést egy szóval mindent :D
2 napja meg 27-30 fokok tomboltak és majd megdöglöttem olyan meleg volt most meg 2 pulóverben, esőkabátban 12 fokban ülök a buszon :)