Furcsa érzés azért ebben az országban magyarként tengetni a hétköznapokat, még annak ellenére is, hogy nap mint nap magyarokkal találkozom, azért sokszor hiányzik az otthoni légkör, koszt, barátok, család, kutya és még sorolhatnám, de ezekben a pillanatokban mindig drága apámtól kapott órámra téved a tekintetem, és az ő szavai zengenek a fejemben: " Fiam, amikor már nagyon kilátástalannak és elégnek érzed, akkor maradj még és nézdd meg mi lenne, ha maradnál." :)
Remélhetőleg az első normális fizetésemhez közeledvén, már egy kicsit ki is bontakozhatok és kiterjeszthetem a látókörömet is annak érdekében, hogy a pénzen kívül is találjak dolgokat, amikre azt mondhatom "érdemes még maradnom, ezt megnézni, azt kipróbálni".
Péntek van a héten utolsó munkanapom, utána először egyhúzamban két szabadnapom lesz, amiből a szombatot az agyam újraindításának szándékozom szentelni (az alkohol mámorába merülök :D).

(Update: ez úgy sikerült. hogy délután 4kor már igen jó hangulatban voltam és este 10kor már aludtam...) 

Ilyen ugyanis régen volt már, utána meg vissza a teendőkhöz. 13án adótámogatásért lobbizom a helyi apehnél vagy NAVnál kinek, hogy tetszik. Errefelé ugyanis ha dolgozol, de nem kapsz érte valami sokat akkor állambácsi megtámogat téged havi 200 font plusszal, ez még nekem is jár annak ellenére, hogy annyira nem is mondható szarnak a fizum. Plusz mostmár remélhetőleg normális adósávba raknak és nem kell a fizetés majdnem egy negyedét adóra "költenem".

Nagy ritkán lecsekkolom az index riszpekt ház videóit, hátha valami jó hírt is lehet hallani, nem pedig a nyomoron röhögni, de egyenlőre nem úgy tűnik, hogy rövid illetve hosszú távon változna otthon bármi is. Egy okkal több, hogy maradjak...

A legsajnálatosabb része a hazád elhagyásának szerintem, hogy nem oszthatod meg a veled történt dolgok nagy részét a hozzád közel állókkal. Vannak rá lehetőségek persze skypeon vagy egyéb kommunikációs eszközökön keresztül, vagy ne adj isten meg lehet próbálni blogon keresztül is... :)
De szerintem még mindig nem lehet helyettesíteni a személyes társalgást semmivel. Éppen ezért próbálok minél több embert megismerni, hátha akad közöttük olyan is akivel megtalálom a közös hangot. Eddig nincs benne hiány csak a legtöbb közülük meg mindig magyar, abból pedig úgy érzem mostanában jutott rendesen, úgyhogy remélhetőleg a közeljövőben gyarapíthatom külföldi sorstársaim táborát is.
És végezetül aktuális posztomat egy itteni magyar illető aranyköpésével zárnám. A szituáció: kint dohányzunk a kertben és arról beszélgetünk mennyi jattot szedhet össze hetente az új a harrodsnál szerzett melójával, mire ő kissebb gondolkodás után csak így zárja a témát, " hát figyi még két hétig szűkösen leszek hogy kifizessem az otthoni dolgokat, aztán meg elmegyek kurvázni"... :)