Továbbra sem unatkozom, tartalmasan kezdődött ez a hét is. Sikerült elintéznem a biztosítási számomat, aminek a megérkeztével lassan jöhet a bankszámla is. Ismét sikerült megállapítanom, hogy Magyarországnak bőven van mit tanulnia, arról hogy mi az az olajozottan működő bürokrácia, ugyanis az egész procedúra várakozással együtt mindössze 35-40 percemet vette igénybe, ahol is a kedvesen mosolygó fekete ügyintéző hölgy még arra is külön figyelmet szentelt, hogy mikorra megyek az említett állásinterjúmra, mert ha sietek akkor meggyorsítaná nekem a folyamatot. (köpni nyelni nem tudtam, a meglepettségtől)

A biztosításis interjú után következett az állásinterjú a starbucksnál de mivel csaknem két órával előbb érkeztem a kávézóhoz ezért, úgy döntöttem, ha már ki kellett fizetnem a horribilis másfél órás, 2 átszállásos metrózást, akkor már ki is használom az alkalmat, hogy kissé körbetekintsek a belvárosban is. 

Ezen felbuzdulva tehát a Hyde Park felé vettem az irányt, ami a Starbuckstól egy negyed óra séta után már el is érhető. Egy ekkora városban 2 hét után szinte csak a házak kis előkertjében meg az utcákon egy-két fa által megtestesítve láttam zöldet, ezért valahogy úgy éreztem amikor megláttam ezt a hatalmas parkot, hogy megszállt a nyugalom.

Hatalmas méretétől elvész a benne hemzsegő sok turista, biciklis, autó (igen még kocsik is áthajthatnak rajta), rögbi edzés és stb. Sehol egy eldobott szemét, egy hajléktalan (nah jó egy volt, aki a fűben henyélt, de őt megkérte a helyi erő, hogy máshol elégítse ki alvás iránti vágyát). Különböző zónákban napozó ágyak szétszórva, amiket egyből használatba is vettem és ejtőztem egyet, szintén csodálkozva, hogy ezeknek az ágyaknak még nem kelt lába, és milyen kedves, hogy csakúgy felkínálják őket a köznek. (1,5 font amit az otthon csak "nintendósnak" titulált figura tudatott is velem, így hát inkább az olcsóbb, ingyenes padot választottam. :)

Felfrissülten, vidáman tehát vissza ballagtam a Starbuckshoz és kezdetét vette az interjú. Éva a magyar származású, nagyon kedves manager kitöltetett velem egy tesztet, amelyben 3 kategóriás értékelés alapjan (very much like me, a bit like me, not really like me) kellett besorolnom 13 különböző tulajdonságot( problémamegoldó képesség, kapcsolatteremtés és stb) majd utána ezzel a teszttel kapcsolatban kaptam kérdéseket.

Mivel a 13 tulajdonságból 2re nem az volt a válaszom, hogy very much like me, mondanom sem kell, hogy magyarázhattam a bizonyítványom rendesen, de a levegőbe beszélés helyett úgy döntöttem őszíntén beszélek, és ezek szerint jól döntöttem, mert a mai nap reggel 7re mehettem is be "próbanapra" (2 óra). Dress code: fekete cipő, fekete gatya (egyik se volt, plusz kiadás nah de jó, el se hittem, hogy 13 fontból megúsztam az egészet egy Primark nevű lánc, kb Allee méretű csak ruhákat árusító "üzletében")

A 2 óra alatt alkalmam nyílt megismerni jövőbeli kollégáim egy részét: Ali-t (India), Lizzy-t Biminghamből (nagyon kemény angolt beszél a csaj :)), Jacket (Litvánia), akit egyébként valahogy máshogy hívnak csak szeretné ha Jack lenne ezért aztán ez is van a névtábláján ("művészlélek, kicsit fura, de jó arc"-mondta Éva-). Majd a két óra elteltével, villámként csapott belém a felismerés, hogy Éva megfelelőnek tartotta a teljesítményem és felvett fulltime munkára (minimum 32 óra/hét, 6,45 óránként,kb. 800 font havonta) havi fizetéssel (húzós lesz ez a hónap, meghúzott nadrágszíjjal, de munkával és tetővel a fejem felett) Mit is mondhatnék, még a végén kiderül, hogy össze is jöhetnek a dolgok... 

Holnap már kezdek is, 10-re mek és indul a kiképzés a barista "táborban"... :)