Mivel a pénteki távozásom egyre sürgetőbben közeleg én is egyre sürgetőbben böngészem a hirdetéseket. Kiderült, hogy elég sokan hirdetnek szállásokat az iwiw-en ( az még van? ) (így újra regisztráltam is) miután találtam is egy szimpatikus hirdetést, miszerint Wembleyben single szoba kiadó elég elfogadható áron. Fel is hívtam a számot, idősebb női hanggal egyeztetek, hogy 3-ra átmegyünk.
Már az odajutás is kalandosra sikeredett, ugyanis akkora dugó volt, hogy gyalogosan gyorsabban haladtunk mint a busz, le is szálltunk mire hirtelen belecsöppentünk India szívébe (amerre csak elnéztünk indiaiak mindenhol, mi meg ketten világítottunk Marcival napbarnította bőrünkkel) egyetlen fehér emberrel találkoztunk az is egy valószínűsíthetően eltévedt német turista, aki rémüldözve vizslatta a környéket egy tologatós bőrönndel maga mögött.
Végül egy metrózás után megérkeztünk a kinézett házhoz , a környék már-már túlontúl nyugodt távol szinte mindentől. Csöngetés után, ajtót nyit Marika (aki a telefonos egyeztetés alatt a postcode betűzését elég egyedien alkalmazta: "há a 9 8 kó ef", mire én kó mi az h kó "asszongya" hát kó mint keksz, kiderült h a hölgy a q betűt nem nagyon betűzte még :D). A ház környékén román rendszámos bal kormányos autók, amit még a Marci se látott mióta Londonban van.
Marika amúgy Tokajból Londonba települt jól megtermett roma asszony rikító narancssárga Lonsdale pulcsiban, ami már alapból elég érdekes volt, majd betessékel minket és körbemutatja a házat ( 3szint: a 2 felső szinten 3-3 szoba, szép állapotban), és annak közös helyiségeit. A nekem szánt szoba is rendben volt, eltekintve attól hogy az ágyon a lábam nem igazán tudta volna felvenni a kinyújtott állapotot(de ez a single szobákra általában jellemző errefelé).
A közös helyiségekben további lakókkal találkoztunk, Józsival akinek a feje keresztbe volt repedve, valószínűsíthetően Marika egyik unokatestvére lehetett - egyáltalán nem nyújtott bizalomgerjesztő látványt, és Marika2-t aki talán Marika lánya lehetett. A milyen központi rész van itt a környéken kérdésre az "utca végén vannak bankok is" válasz sem volt túl meggyőző. És a milyenek a lakótársak kérdésre felelt, nagyon hirtelen nagyon bizonygató "ők nagyon aranyosak, nagyon csendesek, nagyon rendben vannak" is érdekesnek bizonyult.
Így Marcival abban maradtunk, hogy ez nem lesz túl megfelelő, amit a visszaút 2 órás (nem volt dugó) időtartama is megerősített.
Tegnap este még benéztünk Camden townba, nah ott kéne nekem laknom, egymást követik a kocsmák, éttermek, kávézók. Nézem is az ottani szállásokat csak a központi elhelyezkedés miatt elég borsos árat kérnek értük.
Találkoztunk egy újabb rakat magyarral (ők a normális fajtából valók), akik mind szintén a szerencsepróbálás különbőző stádiumában tartanak. De egyikük se szándékozik még egy ideig hazamenni, valahogy nem tetszik nekik az otthoni helyzet.... :P
Folytatom a szállás/meló keresést holnap már nincs ünnep, úgyhogy remélhetőleg kapok valami választ is az elküldött jelentkezésekre....
